Az erotikus világköltészet remekei

APHRODITÉHEZ

Homérosz invokációja

Zengem az istennőt, aki Kyprosban született; ő

mézes ajándékot hoz a földre, örök mosolyával

isteni arcán, és kifakasztja a vágy bimbóit.

Üdvözlégy, gyönyörű gyönyöröknek asszonya! add meg a

szerelemgyujtó dalolásnak drága hatalmát:

minden isten előtt teneked zendüljön az ének!

DAL AZ EL NEM JÖTT LEÁNYRÓL

Szapphó

Letűnt a fiastyúk és a

hold is: tovaszállt az éjfél;

elmult a találka-óra,

s én itt heverek - magamban!

A MEGTÉRŐ HAJNALHOZ

Meleagrosz

Ó, nyomorult hajnal! hol késel most, amikor más

öleli Démót, s más élvez a paplan alatt?

Hej, mikor én vígadtam ölén, be sietve dobáltad

rám kárörvendő gúnymosolyod nyilait!

A görög antológiából

Makrosz Argentariosz

Keblem az ő keblén, szívem szívére dobogva:

csókosan itták föl ajkaim Antigonét;

égő testét testemhez szorítottam... a többit

födje titok: csak a mécs látta, mi jött ezután!

Paulosz Szilentiariosz

Markolom a mellét... ajkát ajkamra... vakító

vállát, drága nyakát szomjasan issza szemem.

Még nem egészen enyém a gyönyör, még harcol a kislány,

még nem akarna ágyba borulni velem.

Aphridité s Pallás harcol: buja vágy s szüziesség;

s két istennő közt reszketeg olvadok én.